Elnézést, megint egy kicsit sokára sikerült ide jutnom. Mentségemre legyen mondva az utolsó egy hétben nagyon sok mindent kellett még a “tökéletes” Karácsonyhoz elintézni.
De nézzük csak sorba, mi is történt advent negyedik vasárnapján.
Ahogy már a múlt héten is írtam a mostani programot nagyon vártam. A White Christmas karácsonyi koncertre mentünk a Royal Albert Hall-ba. Szombati a hóesés kellően megalapozta a hangulatunkat, így mi már nagyon a “Christmas feeling”-gel felszerelkezve érkeztünk.
A koncerten régi és új, klasszikus és modern karácsonyi dalok voltak. Mi meg énekeltünk, tapsoltunk, táncoltunk. Borzasztóan élveztük!
A Jingle Bell Rock-nál már mindenki felállva táncolt. A Karácsony 12 napja című dalra pedig 12 csapatra osztották a színházat, mindenki kapott egy sort és el kellett énekelni s táncolni a ránk osztott strófát. Hát, én nagyon jókat nevettem!
Mire a koncert az “All I want for Christmas is you”-ig jutott már nem nagyon volt olyan aki nem táncolt. A záró dal pedig az “I am dreaming of a White Christmas” volt. Azt hiszem ezt a dalt a színházban tartózkodó valamennyi ember énekelte, ki halkan csak magának, a bátrabbak (és jobb hanggal rendelkezők) egy kicsit hangosabban.
Mi hazáig dúdolgattunk és ránk még munka várt otthon.
Meg kellett sütni a bejglit.
A múlt évben első próbálkozásra nagyon jól sikerült . Büszke is voltam magamra. Viszont a nagyon sok agyammal nem jelöltem be a receptet így fogalmam sem volt, hogy melyik alapján készítettem. Így elővettem azt amelyik a legismerősebb volt. (Ismeritek a viccet nem amikor egy fiú odamegy a lányhoz a buliban, hogy “ Hello! Olyan ismerős vagy, ugye mi ismerjük egymást! Lány: Persze, hogy ismerős vagyok amikor már két órája bámulsz. ) Hát, én is így jártam. Addig-addig olvasgattam a recepteket, míg már az egyik nagyon ismerősnek tűnt. Egyet nem néztem meg a “kódexet” (Horváth Ilona-féle szakácskönyv).
Bejgli (Horváth Ilona szakácskönyvéből)
A boltból:
½ kg liszt
25 dkg vaj vagy margarin
2 tojás
5 dkg cukor
2 dkg élesztő
2 dl tej
Só
Darált mák, mogyoró esetleg dió
Reszelt citromhéj
Tej
Porcukor
A munka:
Az élesztőt tejjel és cukorral felfuttatjuk. A lisztet a vajjal elmorzsoljuk, hozzáadjuk a jól felvert egész tojásokat és szépen sorban az összes hozzávalót és tésztává gyúrjuk. Két órán át a deszkán letakarva pihentetjük. Két nagyobb vagy négy kisebb cipót formálunk belőle és kb. ½ cm-re nyújtjuk. Rákenjük a tölteléket, a széleit üresen hagyva. Egy konyharuha segítségével felcsavarjuk, kivajazott sütőlemezre tesszük, megkenjük egész tojással és 1 órát langyos helyen pihentetjük. Majd kenjük át tojásfehérjével és pihentessük hideg helyen ½ órát. Mielőtt a sütőbe tennénk szurkáljuk meg az oldalait villával, hogy ne repedjen. Forró sütőben kb. 30 percig sütjük. Ne nyitogassuk a sütőt!
A töltelékhez sajnos nem tudom a mennyiséget, meg soha nem csináltam a könyv szerint. A mákot vagy mogyorót (mivel én nem szeretem a diót, nálunk szóba sem jöhet, hogy én diós bejglit süssek) ledaráljuk. Egy kevés tejet (mondjuk egy fél bögrényit) egy kis cukorral megmelegítünk. A mákot vagy mogyorót összekeverjük ízlés szerinti cukorral (vigyázat a tejben is van) Ha a tej már forró belekeverjük a szárazat és együtt az egészet összefőzzük. Ha nagyon sűrű egy kis tejjel hígítjuk. Lehet dúsítani lekvárral. Idén kipróbáltuk és nagyon finom, de ha teszünk bele lekvárt csökkenteni kell a cukor mennyiségét. Csak akkor töltsük a bejglibe, ha már kihűlt. Ha akarunk tehetünk bele mazsolát is, de minek elrontani a bejglit.
Hát, mi megcsináltuk a tölteléket, a mákos nagyon finom lett, de az első adag mogyorósba valami hiba folytán egy kicsit sok, na jó nagyon sok cukor került. Borzasztó volt, és azt még el sem mondtam, hogy elsőnek lisztet tettem bele. De ezt még orvosolni tudtam. Laci elszaladt a boltba egy újabb adag mogyoróért és kezdtük újra. A múlt évben 2 duci bejglit csináltam, idén úgy gondoltam 4 kicsivel jobban járunk. Viszont mind a négyet egy tepsibe tettem, ami a sütésnek nem tett jót. Amikor a teteje már megsült kénytelen voltam erőszakosan közbeavatkozni, szétválasztani őket és kettesével egy kicsit az oldalukat is sütni. Hát, egy kirepedt egy kicsit és egyáltalán nem lettek márványosak. Ennyi küzdelem után, úgy gondoltam, hogy másnap állhatok neki újra a sütésnek, de csodák csodájára ízre finomak lettek.
Amikor mondtam Lacinak, hogy le kéne fotózni a bejgliket, lazán közölte, hogy nem igazán fotogének. Na szép, nesze neked hitvesi támogatás!
Mára már az első két rúd elfogyott. A második kettőből is csak a fele van, és ez az adag valahogy jobb lett és nem is törik. És sokkal fotogénebb mint az első kettő.
most komolyan, a Laci táncolt és énekelt?? Mit tettél ezzel az emberrel?? :) :) Erről kellett volna fotó!!!
VálaszTörlésHát bejglit azt nem fogok sütni, idén sem ettem egy darabot sem, pedig régen szerettem. :)