Egy kicsit eltűntem, de természetesen nem felejtettem el, hogy nekem van egy blogom. Csak nagyon sok minden történt és bár sütni sütöttem, nem tudtam időt szakítani arra, hogy megírjam az alkotásaim történetét.
Elhagytam a munkahelyem májusban. Egy hónap munkanelküliség után egy dokumentumfilmeket készítő cégnél helyezkedtem el, ahol viszont olyan hülye munkaidő van, hogy csak este 8-ra érek haza. Az első pár hónapban nyoma sem volt a normális szervezettségemnek. De időnként bevetettem magam a konyhába és sütöttem, mert ugye a tanrend az tanrend, meg különben is nekem ez a kikapcsolódás.
Júliusban sikeresen befejeztem az iskolát és már papírom van, hogy okos vagyok. Vagyis meg csak kicsit okos. De szeretnék nagyon okos lenni, így elkezdtem egy újabb számviteles-könyvelős-pénzügyes tanfolyamot szeptemberben. Novemberben volt az első vizsgám, hát egy kicsit megkínlódtam a dolgot. Majd januárban lesz eredménye addig reménykedem.
Most megmutatom mit sütögettem az elmúlt időszakban és majd szépen lassan egymás után megírom a recepteket is.
Még tavasszal készítettem ezeket a kekszeket (azt hiszem még nem volt). A középsőt -ami egyébként meggyes-mogyorós- nem sikerült szépen szeletelni, így mérgemben beleraktam egy tepsibe és úgy sütöttem meg. Jól tettem, nagyon jó lett.
Reggelire készítettem ezeket a muffinokat. Felkeltem, bekevertem, beraktam a sütőbe, elmentem zuhanyozni, kivettem a sütőből és frissen sült muffinnal meg házi lekvárral keltettem Lacit.
Piknikre és szabadtéri színházra készültünk Laci kollégáival. Erre szerettem volna Csirkés pitét és Citromkrémes süteményt csinálni. Ezek a próbasütés képei.
Banános-csokis piskóta Lacinak.
Chocolate Death
A barátnőm nevezte el így amikor egyszer vigyáztunk a keresztfiamra és amikor jött a kölökért megkínáltam őt. De a név találó, nagyon csokis, nagyon finom.
Csokis felfújt. A sütőből frissen kivéve magasabbak voltak, de egy kicsit összeestek.
Cseresznyés fekete-fehér brownie
Ez egy nagyon-nagyon finom sütemény. Egyszerű és gyors. Szerintem lehetetlen elrontani.
Na, ezeket a csokis muffinokat pedig sikerült elrontanom. Talán sütés előtt megtanulhatnék olvasni, ugyanis egy kiskanál sütőpor helyett én egy evőkanálnyit olvastam és így készítettem el (mentségemre legyen mondva az angol receptben a tbsp (evőkanál) és tsp (teáskanál) olyan könnyen félrenézhető).
Ronda és finom. Óriás muffin gesztenye krémmel. Jó tudom, hülyén néz ki! És belül is volt krém.
A tanulás legnagyobb hajrájában úgy döntöttem pihennem kell és sütöttem Battenberg tortát. A tradícionális rózsaszín-sárga helyett kék-sárgát. Jó elárulom, véletlenül lett kék.
Úgyszintén pihenésképpen sütöttem ezeket a négerbaba csokis-áfonyás kekszeket.
Hát, röviden ennyi volt az elmúlt időszak produktuma. Persze ez nem mind, volt ami nem volt túl fotogén vagy hamarabb elfogyott mint lefényképeztük volna.
És akkor ahogy mondtam, majd írom a recepteket is, szépen lassan egymás után.
Mi ujsag, Gabi? Sikerult elorelepni egy kicsit szervezettsegben, megszoktad mar az uj helyed?
VálaszTörlésSzia,
VálaszTörlésNem, meg minding szet vagyok esve mint a rossz bicikli. :) Nekem ez a 9.30-18ig munkarend nem valo. Foleg, hogy vilag eletemben 8tol dolgoztam. De a helyet szeretem. Erdekes. Nalatok? Olvastam, hogy lakaskeresesbe kezdtetek. Hat, sok sikert! Szoritok, hogy valami jot talaljatok.