Amikor először Londonban voltam feltűnt, hogy nagyon sokan pici piros virágot viselnek a gallérjukon. Turistaként (mert akkor még csak egy hétre jöttem) annyira el voltam foglalva a várossal, hogy nem sok jelentőséget tulajdonítottam neki, gondoltam valamiféle szervezet, politikai párt jelképe. Aztán kiköltöztünk ide és következő október végén november elején újra találkoztam a kis piros virágokkal.
A virágok jelképek. Az első világháború végét lezáró fegyverszünet aláírásának és a háborúban elesett katonák emlékére tűzik ki a kis piros papír pipacsokat. Az Brit Nemzetközösség országaiból induló hagyomány mára már elterjedt a világ több országában is (Olaszország, Németország, Hollandia, Lengyelország, Írország, Franciaország, Belgium).
A legtöbb országban november 11-én 11 órakor 2 perces néma csönddel tisztelegnek a háborúban elhunytak emlékének. Itt Angliában is megtartják a 2 perces tiszteletadást, de a hivatalos programok az úgynevezett "Remembrance Sunday" napján történnek, ami mindig november második vasárnapja. A királyi család a hadsereg és tengerészet tisztjeivel valamint a politikai vezetőkkel együtt koszorúkat helyeznek el az emlékműveknél.
De hogyan is jön ide a kis piros, papírból készült pipacs?
A flandriai harcmezőkön nagy tömegben nyíló vérvörös pipacsok ideális jelképei lettek ennek a napnak. Az első pipacsokat Moina Michael készítette selyemből. Két évvel később Miss Michael közbenjárására a pipacs lett az általános jelképe az emlékezés napjának. Ugyanekkor egy francia hölgy bemutatta az általa megalkotott, mai napig széles körben elterjedt pipacsot. A kis virágoknak nincs áruk. Értékesítésükből befolyó összeget a veterán szervezetek segítésére fordítják.
Egyre elterjedtebb, hogy nem piros hanem fehér virágok tűznek az emberek a kabátjukra. Jelezve, hogy a béke megteremtése fontosabb mint a múlt háborúi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése