A minap hazafelé menet Wimbledonban egy karácsonyi utcabálba csöppentem. Egy iskola zenekara karácsonyi dalokat játszott. Vidáman dúdolgattam velük a dalokat. Utána mosolyogva folytattam utam, végignéztem a kipakolást és nem tudtam ellenállni két karácsonyra felöltöztetett muffinnak.
Azon szentimentális emberek csoportjába tartozom akik szeretik a Karácsonyt. Szeretem a készülődést, a karácsonyfákat, az izgatottságot, a karácsonyi ajándékok beszerzése sem okoz gondot, szívesen megyek, kutatok, válogatok, hogy olyasmit sikerüljön adni aminek a másik fél örül. Félve és csak suttogva bevallom sokkal jobban szeretek adni mint kapni. Nagyon tudok örülni, ha az ajándékozott örül. Órákat tudok a csomagolással szöszmötölni, dekorálni. Szeretem küldeni a képeslapokat (szerencsére itt mind a mai napig nagyon nagy hagyománya van) és örülök, ha valaki gondolt ránk és küldött nekünk is egyet.
Nálunk valahogy első évtől kezdve nagyon szervezetten megy minden. (Na persze, lehet mellettem bármi nem szervezett?) Mintha világ életünkben együtt Karácsonyoztunk volna. Otthonról azt a szokást hoztam, hogy a karácsonyi vacsora más, ünnepi. Ennek tükrében mindig nagy gonddal választjuk ki, hogy mi legyen a menü, milyen süteményeket süssünk. A múlt évben -két év után újra kettesben- nagyon izgatottan szerveztük az ünnepeket. Terveztünk, szerveztünk, képeslapokat küldtünk, főztünk, sütöttünk. Hét féle süteményt sütöttünk. Idén hasonló lelkesedéssel álltunk neki. Na, jó Laci annyira nem volt lelkes, vagyis inkább nem annyira szentimentális mint én. De idén január 1-én hazautazunk, így nem sok értelme lenne megint több tepsi süteményt csinálni. Innen jött az ötlet, hogy idén adventi vasárnapokat tartunk.
Minden vasárnap elmegyünk valahova, amit csak ilyenkor lehet megnézni, délután pedig sütünk valamit.
Most hétvégén a belvárost és a nagy karácsonyi forgatagot választottuk.
Megnéztük a Ritz Hotel díszeit,
a Londonban található sok száz árkádból néhányat Karácsonyra öltöztetve,
a Fortnum and Mason áruház kirakatát, ahol szerencsém volt néhány hetet dolgozni. Az áruház London egyik legpatinásabb áruháza, 1707-ben alapították két család üzleteinek összevonásával és a királyi család egyik beszállítója. És kapható Herendi porcelán!
A 250 éves Hamleys játékbolt kirakatát, ami a világ egyik legnagyobb játékboltja. Öt emeleten minden amiről egy gyerek (és egy gyerek lelkű felnőtt) álmodik. Az üzlet vasárnap lévén délben nyitott, de odaérkezésünkkor (dél előtt egy kicsivel) már hosszú sorokban, türelmesen álltak a bebocsátásra várók.
Sétáltunk egyet a St. James’s parkban, megnéztük a Hyde Parkban lévő Winter Wonderlandet
és sötétedés után végigsétáltunk a kivilágított Oxford Streeten
és Regens Streeten.
és sötétedés után végigsétáltunk a kivilágított Oxford Streeten
és Regens Streeten.
És irány haza, hiszen a sütés még hátra volt.
A babaváró bulira készülve egy kicsit sok mézeskalács-tésztát gyúrtam be, így gondoltam, kipróbálom, hogy fagyasztható-e.
Jelentem igen.
Felolvasztottuk, megsütöttük és elkezdtük dekorálni. (Mivel még nem vagyunk készen, képek majd később lesznek). Valamint adventi csemegeként sütöttünk gesztenyét. Meggyújtottuk a jelképes koszorúnkon ez első gyertyát és egy mesefilm alatt kényelmesen elmajszoltuk a gesztenyénket.
ez kurva jó volt. komolyan mondom, hogy egy író veszett el benned. :) Nem vagyok egy szentimentális típus, legalábbis a karácsonyt már rég nem tudom úgy felfogni, ahogy te, de esküszöm megindult bennem valami, ahogy olvastam. :) Nagyon-nagyon-nagyon tetszett!!! A londoni képek rohadt jók, van egy-kettő, ami tavaly nem volt (az a piros, meg az a kapu vagy mi), nagyon szép, most kedvem lenne átugrani. :) A Sacher szelethez meg annyi, hogy végre valami, ami neked sem sikerült, már kezdtem megijedni, hogy neked minden megy..... :)Ja holnap lehet, hogy enni is fogok egyet Bécsben,mondjuk nekem annyira nem jön be. :) Na puszi, túl sokat pofázok!!!! :)
VálaszTörlésKosz. Most egy kicsit hizott a majam. Is. :) A Sacher meg mindig foglalkoztat, egyszer ugyis megcsinalom. Csakazertis!!!. Egyel egyet helyettem is. :)
VálaszTörlés