Kiskarácsony, nagykarácsony 4.

Elnézést, megint egy kicsit sokára sikerült ide jutnom. Mentségemre legyen mondva az utolsó egy hétben nagyon sok mindent kellett még a “tökéletes” Karácsonyhoz elintézni.

De nézzük csak sorba, mi is történt advent negyedik vasárnapján.

Kiskarácsony, nagykarácsony 3.

Már csak két hét Karácsonyig. Sőt nem is egészen kettő. Visszaszámlálás!!

Az egyik boltban láttam egy nagyon jó receptet és úgy gondoltam, ez tökéletes lesz advent harmadik vasárnapjára. Roppant szentimentális, olyan „már majdnem Karácsony van” sütemény.

Kiskarácsony, nagykarácsony 2.

Meg kell, hogy valljam, hogy egyre jobban élvezem ezt a karácsonyi nyüzsgést. Komolyan. Az izgatottan ajándékok után kutató embereket, ahogy néha elfeledkeznek magukról és a bolti zenével együtt dúdolják a dalokat. A minap a könyvesboltban valaki meg “táncolt” is. Azt, hogy szinte minden kirakat csillog-villog, kicsi és nagy színes díszek lógnak mindenhol. Már a legkisebb közértbe sem lehet úgy bemenni, hogy ne szóljon valamilyen karácsonyi dal. És, hát igen. Néha engem is elkap a láz és hazáig dúdolom a nótát.

Mi pedig folytatjuk az adventi vasárnapozást. Mivel tudtuk, hogy ez a hétvégénk nagyon zavaros lesz a sütési részt egy kicsit előre hoztam és nem vasárnap hanem a hét közben készítettem el a süteményeket, merthogy két dolgot sütöttem.

Szerintem mindenki ismeri a Csengetett, Mylord?-ot és szerette volna legalább egyszer megkóstolni Mrs. Lipton kíváló cseresznyés süteményét.

Kiskarácsony, nagykarácsony 1.

A minap hazafelé menet Wimbledonban egy karácsonyi utcabálba csöppentem. Egy iskola zenekara karácsonyi dalokat játszott. Vidáman dúdolgattam velük a dalokat. Utána mosolyogva folytattam utam, végignéztem a kipakolást és nem tudtam ellenállni két karácsonyra felöltöztetett muffinnak.

Amikor nem a konyhatündér nyer

Az úgy volt, hogy az egyik drága kollégám már hétfőn azzal piszkált minket, hogy neki már mindjárt hétvége lesz, merthogy a hét utolsó két napján szabadságon volt. Szerdán kb. ezerszer mondta el, hogy neki már vége  hétnek.

Azért, hogy egy kicsit sajnálja, hogy nem lesz itt, elterveztem, hogy sütök valamit. Vagy azért találtam ki, mert örültem, hogy nem lesz bent? Már nem tudom.

Szóval megkérdeztem a többieket, hogy csokisat vagy gyümölcsöset szeretnének. A csokis nyert, magasan.

Délután jött a nagy ötlet: Sachert fogok sütni. Hazafelé menet megvettem a hozzávalókat és otthon nekiálltam alkotni.

Baby shower

Hú, már nagyon régen írtam. Pedig nagyon sok mindent sütöttem és nagyon sok minden történt. De vegyük csak  sorra.

Szóval megnéztük a rememberance sunday-i koszorúzást és a veterán szervezetek felvonulását. Személy szerint nekem nagyon tetszett, nagyon megható volt.

Kis piros papírvirágok városszerte

Amikor először Londonban voltam feltűnt, hogy nagyon sokan pici piros virágot viselnek a gallérjukon. Turistaként (mert akkor még csak egy hétre jöttem) annyira el voltam foglalva a várossal, hogy nem sok jelentőséget tulajdonítottam neki, gondoltam valamiféle szervezet, politikai párt jelképe. Aztán kiköltöztünk ide és következő október végén november elején újra találkoztam a kis piros virágokkal. 

Műsoron kívül

Ez a blog eredetileg  azért jött létre, hogy végigkísérje kétbalkezes csetlés-botlásomat a konyhában, amíg már profin, egy gyakorlott nagymama rutinjával fogok összedobni egy tortát vagy süteményt. Úgy gondolom, hogy néha-néha muszáj lesz elhagyni a konyha nyugodt légkörét.

A következőkben a „Műsoron kívül”cím alatt közérdekű információkat, érdekességeket, tudnivalókat, történeteket szeretnék írni.

Nem áll szándékomban egy Londonról, Oyster kártyáról, metró- és busztérképről, munkakeresésről szóló blogot írni, bár valószínűleg akarva akaratlanul érinteni fogom a felsorolt témákat. Viszont szeretnék írni hagyományokról, szokásokról, velünk történt eseményekről és néha (nagyon néha) magunkról.

Csoko- csoko- csokoládé

Láttátok a Csokoládé című filmet?

A Juliette Binoche által alakított Vianne felkavarja a kis  francia falu életét. Nyit egy édességboltot a templommal szemben. Nem is a bolt rázza meg a falu lakosait, hanem a portéka. A hölgy és hat éves lánya ugyanis csokoládét árul. Saját maguk által készített csokoládét.

Bárcsak megtalálnám azt a boltot.

Johnny Deppet ez a film óta szeretem. A csoki viszont sokkal régebb óta.

Szerintem közvetlen rokoni kapcsolat van köztem és Gombóc Artúr között, mégha ezt a családom tagadja is.

Ezt a csokikrémet nem most készítettem először, szóval ez nem annyira az autodidakta sütni tanulás része. És nem is kell sütni.

Először az albérletben csináltam, ahol többed magunkkal osztoztunk a konyhán. Ők használták, mi takarítottuk.

Szerintem aki szereti a csokit, ezt imádni fogja.

Gyors csokikrém

A boltból:

300 ml tejszín

200 g fekete csokoládé (minimum 52%-os kakótartalommal)

2 tojás

fehér csokoládé a díszítéshez

A munka:

Melegítsük fel a tejszínt alacsony hőfokon majdnem forrásig.

A csokit törjük apró darabokra és tegyük a turmixba. Öntsük rá a forró tejszínt és turmixoljuk egyneművé.

A kissé felvert tojásokat tegyük a masszába és mixeljük össze az egészet. Tegyük poharakba és ha kihűlt fóliával lefedve tegyük a hűtőbe minimum két órára.

Ilyen lett:

A krém nagyon töményen csokis, ne tegyük nagy poharakba. Ez esetben a kevesebb több.

Lehet bele rumba vagy konyakba áztatott meggyet vagy egy nagyon kevés chillit tenni. Sajnos itt nincs meggy, ember meg nem szereti a chillit, így ezek csak javaslatok. Ha valaki kipróbálja a turbozott változatot legyen szíves kommentelje, hogy milyen volt.

A rózsaszín torta

Megsütöttem a világ legrózsaszínűbb tortáját. 

Amikor készítettem elképzeltem amikor Barbie meglátja. Megragadná Ken kezét, szőke sörényét hátra veti, állát megemeli, pisze orrát az ég felé tartja, helyes pofija kipirosodik  és kimondja a megmásíthatatlant: „Akarom!”

Biztos vagyok benne, hogy nincs még egy torta amiben ennyire rózsaszín krém lenne. Ránézésre nagyon gejj, nagyon mű. Ránézésre.

Rózsaszín torta

A boltból:

A tésztához

10 dkg csokoládé

20 dkg vaj

4 tojás

200 g cukor

600 g liszt

1 púpos teáskanál sütőpor

1 púpos teáskanál kakaópor

100 ml meggylé

A krémhez

2 evőkanál cukor

300 g málna

200 ml tejszín

A cukormázhoz

2 evőkanál piros lekvár (meggy, ribizli, málna vagy vegyes piros gyümölcs)

250 g porcukor

3 kanál meleg víz

A munka:

 A sütőt 180 fokra előmelegítjük és előkészítünk egy 26 cm átmérőjű kapcsos formát. A csokoládét megolvasztjuk és a vajjal, cukorral, tojásokkal krémesre keverjük. A szárazat apránként belekeverjük, a legvégén a meggylével simára keverjük.

A papírral kibélelt formába töltjük, elegyengetjük és kb. 50 percig sütjük. Ha a tűpróbánál a tűre már nem ragad a tészta kivesszük, egy kicsit a formában hűtjük, majd a formából kivéve hagyjuk teljesen kihűlni (nekem egy éjszakát állt és másnap tökéletesen tudtam vele dolgozni).

A krémhez a habot felverjük és a málnát –néhány szemet meghagyunk díszíteni- beletörjük. A málnás habot addig keverjük, amíg már nem találunk egybe málnát és egy egynemű masszát kapunk.

A süteményt 3 részre vágjuk. Az alsó és középső lapot megkenjük a krémmel. Összeállítjuk a tortát (a tetejét is rátesszük) és az oldalát is megkenjük a málnás krémmel. A porcukrot a meleg vízzel elkeverjük (ha akarunk törünk bele málnát). A torta tetejét a piros lekvárral megkenjük, rákenjük a cukormázt és a félretett málnát.

Nekem így nézett ki.

A krémet próbáltam meggylével készíteni, hogy harmonizáljon a tésztával, de a savanykás lé összekapta és gusztustalan túrós izévé varázsolta a krémemet. Szóval, gyors újratervezéssel került bele a málna.

A cukormázat lehet fehéren hagyni. Engem elkapott a rózsaszín gépszíj és törtem bele málnát, amit nem kevertem el rendesen, így lett „márványos”. Lehet habrózsákat tenni rá, csak cukormázosan hagyni vagy aki ügyes vékony sugárban csorgasson rá meggylevet és egy hurkapálcikával huzza össze mintha pókháló lenne.

Ahogy az elején írtam rettenetesen édesnek néz ki. De nem az, nagyon finom és nagyon málnás.

Nálunk nem sokáig maradt meg, ketten megettük az egészet. Na persze nem egy nap alatt.

Minden kezdet nehéz

Azt mondják, muffint és cupcake-et sütni egyszerű. 

A kettő tulajdonképpen ugyanabból a családból származik, némi különbséggel, amiről majd valamelyik következő alkalommal elmerengünk.

A cupcake először a 19. századi amerikai szakácskönyvekben jelent meg és köszönhetően ama erényének, hogy rengeteg időt lehet a készítésével megspórolni a konyhában, nagyon hamar népszerű lett.

A név eredete nem tisztázott. Egyik verzió szerint azért lett cupcake (rendes fordítást nem találtam, szóval hívjuk csészés tortácskának), mert kicsi csészékben sütötték. A másik verzió szerint a név abból ered, hogy a hozzávalókat csészével mérték ki.

Eleinte „Számolós” süteménynek is hívták, mert a könnyű volt emlékezni a hozzávalókra. 1 csésze vaj, 2 csésze cukor, 3 csésze liszt, 4 tojás, 1 bögre tej, 1 kanál szóda. Természetesen azóta nagyon sokféle recept létezik, de ez az első amit a mai cupcake ősének tekinthetünk.

Megnyitottam

Nem tudok sütni. Vagyis nem nagyon.
Vagyis tudok sütni és megsütök bármit, ha van hozzá recept.
Vagyis megpróbálom. Vagyis... na mindegy.

A fejembe vettem, hogy megtanulok sütni. Magamtól. Szép tortákat és finom süteményeket fogok csinálni.
Na persze, eleinte nem lesznek nagyon szépek és esetleg finomak sem.

Tét nincs, határidő nincs.
Viszont van néhány lelkes próbanyulam akik segítenek a kóstolási részben.

Kezdődjék hát a játék!